Tervezni vagy nem tervezni, ez itt a kérdés. És számomra a válasz egyértelmű. Hát egyébként most beugrott, hogy vannak helyzetek, amiben pont azt élvezem, hogy nem tudjuk előre, mi lesz, és mégis szeretem, izgalmas, hogy hogyan alakul majd. Ezért szeretünk például a férjemmel stoppolni. Mármint autót:) Imádjuk a kalandját, a sokféle embert, akik felvesznek minket és akikkel különböző érdekes beszélgetések alakulnak ki (vagy nem :D). Na de erről majd máskor. Lényeg, hogy vannak helyzetek, amiben szeretem a terv nélküliséget.
Legtöbbször viszont fontosnak tartom. Azt hiszem, ez azon múlik, mennyire összetett egy helyzet. Ha pl a férjemmel kettesben vagyunk, és nem megyünk időre sehova, ahogy magától alakul egy nap, egy nyaralás. Ha jön a nyári szünet, amiben hol dolgozunk, hol nyaralunk, közben a két gyereknek teljesen különböző programjai vannak, akkor muszáj egy terv ahhoz, hogy hogyan is tud megvalósulni egy-egy program. És akkor még csak a megvalósulásról beszélek. De szeretnék ennél tovább menni. Mert szeretném, ha nem csak “lehoznánk a tervet”, hanem azt is, ha jól éreznénk benne magunkat.
A hétköznapokban is kihívásnak érzem ezt, ott nagyon munkás számomra a sok “kell” között megtalálni magamat, de talán ez is egyre jobban megy, ahogy egyre jobban elhiszem, hogy ez számíthat.
Amikor egy könnyen körülhatárolható, de hosszabb időszak áll előttünk (például hosszú hétvége, őszi szünet, de akár csak egy születésnap), akkor fontosnak tartom, hogy tervezzünk, méghozzá közösen, akik érintettek vagyunk. Kinek mire van most szüksége, hogy képzeli el pl. a karácsonyt, kikkel találkozna szívesen stb. És ezek alapján próbáljuk megszervezni. Csináltunk már pár ilyet, bár nem olyan rég jöttem rá, hogy ez a rákészülés segítene, és nem is mindig alkalmazom, mert hát fárasztó és időigényes. Leülni és meghallgatni mindenkit. Egy-egy kérése mögé kérdezni, megérteni, miért fontos neki valami. És aztán szervezni, telefonálgatni, naptárakat egyeztetni barátnőkkel, nagymamákkal, belépőjegyeket vásárolni… Nade már van arról tapasztalatom, hogy ez segít. Nem garancia arra, hogy minden sima lesz. És közben is tudunk változtatni, ha rájövünk, hogy valamit másképp lenne jobb.
A karácsony, pontosabban a karácsonyi ajándékok beszerzésével, pontosabban a kitalálásukkal, pontosabban a családtagokkal való egyeztetésekkel kezdődő időszak nekem minden évben nagy kihívás. Ezért már sok éve állok neki úgy, hogy mit tehetnék azért, hogy jobb legyen. Gondolkodok, aztán teszek érte. Évről évre valamit kicsit (vagy néha nagyon) másképp. Aztán tanulok belőle, legközelebb újra nekifutok.
Ha feliratkozol, hetente kb. egyszer küldök e-mailben egy gondolatébresztő írást és infót az aktuális programjaimról.
(A feliratkozással elfogadod az adataid kezelését az Adatkezelési tájékoztató szerint.)
Budapest
11. kerület