Ma reggel levágtam magamnak a hajamat! :) Régóta tologattam már ezt, próbálom most felidézni, de nem is emlékszem, mikor volt utoljára levágva, pedig nagyon vágytam rá, tudom, hogy nekem a vállig érő haj áll jól, és mosni is sokkal nehezebb ilyen hosszú hajat. Na lényeg, hogy miért nem csináltam meg akkor, amikor megjelent bennem az igény??
A hajamnak se tett ez jót és nekem se. De nem volt létszükséglet, működtek enélkül is a hétköznapok, ugye, törött hajvéggel is lehet enni, aludni, dolgozni.
Aztán egyszercsak (ma reggel) nagyon elegem lett, és úgy voltam vele, hogy na itt a vége. Valószínű azért telt be a pohár, mert olyan sok teendő szorított, hogy teljes zizegés volt a fejemben, muszáj volt az alapokat rendbe hozni. Magamat, a közérzetemet.
Sok analógia jut eszembe, dolgokról, amiket halogattam az életemben, és aztán egyszercsak az asztalra csaptam, és utána olyan jó volt, felfrissültem, mint most az új hajammal.
Az egyik legmeghatározóbb ilyen helyzet az volt, amikor már tényleg évek óta éreztem, hogy "el kéne menni pszichológushoz". (Akkor még nem tudtam, hogy vannak mentálhigiénés segítők:), nem is voltak nagyon.) Egy-egy nehezebb megélésemnél már fogadkoztam, hogy mostmár tényleg elmegyek, és aztán tovább toltam. Nem tudtam, hogy kezdjek neki, még sose csináltam ilyet. (Most bezzeg :), már inkább lebeszélni kell magamat, hogy oké, ezt lehet, hogy segítő nélkül is megoldod:), de tényleg olyan sokat ad a meghallgatás, más szemszög, kérdések, hogy sokszor már rögtön nyúlok ehhez a lehetőséghez.)
Aztán megszületett az első gyermekem. Na az sokk volt a javából. Senki se beszélt nekem arról, milyen élmény hirtelen egy totálisan törékeny életért felelősnek lenni, 0-24-ben és mostantól örökké. Pedig nagy családban nőttem fel. És akkor gyűlt össze. Őmiatta már nem mehetett ez így tovább, sok nehéz gondolattal, időnként nagyon mély napokkal. Felkerestem egy közeli pszichológust és két szoptatás között elmentem hozzá. Két évig jártam oda, nagyon nagyon sokat adott. Aztán mentem tovább, és a csoportos önismeret is rengeteget alakított. Ennek már 11 éve.
Egészen más ember vagyok most, mint akkor, és ennek én örülök a legjobban, aztán a férjem, aztán a gyerekeim (tudattalanul:) ), aztán a barátaim, aztán a szomszédok, aztán mindenki, aki csak szembejön velem az életben. Mert egész mást tudok most adni csak pusztán a jelenlétemmel is, mint akkor. És ez csak egyre jobb lesz!! ❤️ Van változás! Lehetünk mások, mint a szüleink! Tudunk tenni a formálódásunkért, gyógyulásunkért!
Lehet hozzám is jönni egyéni kísérésre, csoportos önismereti workshopokra. És olyan jó, hogy az ismerősi körből egyre többen kerestek meg azzal, hogy nem tudok-e különböző helyzetekben jó szakembert ajánlani. Mert segítő szakember már sok van, és nem mindegy, kihez mész. Kérdezzetek bátran, nagyon szívesen teszek azért, hogy lelkileg egészségesebb emberek legyünk, hogy aki segítséget kér, meg is tudja kapni!
Ha feliratkozol, hetente kb. egyszer küldök e-mailben egy gondolatébresztő írást és infót az aktuális programjaimról.
(A feliratkozással elfogadod az adataid kezelését az Adatkezelési tájékoztató szerint.)
Budapest
11. kerület